The materials are only available in Hungarian, once I feel like it, which is implausible, I will translate them into English

Szép új világ

- Te szövetséget kötöttél az Ördöggel?
- Már mondtam, hogy senkivel sem kötök szövetséget.
- De együttműködsz vele?
- Tulajdonképp igen.

A helyzet komplexitása a következő. Létrejött egy Menny a Pokolban, mert - és itt most nem térek ki arra, hogy valójában nem létezik egyik sem, ám a hit erejével az emberiség megteremtette mindkettőt - a Pokol Ura észrevette, hogy egyre több olyan lény kerül hozzá, akinek ott semmi keresnivalója. Ezért létrehozott számukra egy saját környezetet. Én problémákat oldok meg és ez bizony egy probléma.

A dologról azonban eszembe jutott valami. Még nagyon régen, talán az első meditációs ciklusomban írtam erről egy kisnovellát. Mivel kisnovella, ide tudom másolni.

Kedves Fénytársak!

Engedjétek meg, hogy szeretettel köszöntselek Benneteket a Nagy Letöltés 50. évfordulója alkalmából. Mint tudjátok, ez a jubileumi szám szart se ér a mi tér-idő stuktúránkban, de irtó jól hangzik és mivel mi fényből vagyunk, imádunk mindent, ami hang, mert nekünk az a kuriózum. Aztán jönnek hangok, bocánat: fények, miszerint ott is ünnepelnek valamit, de akkora most ott a hangzavar, hogy innen mindenki rajtuk lóg, ők meg mirajtunk. Állati jó most a nézettség, bocánat: hallgatóság.

Ettől függetlenül ér minket a vád bizonyos körökből (a háromszögekkel most sokkal jobb a viszony), miszerint rasszisták vagyunk, mert nem kedveljük annyira a hanglényeket. Hogy kedvelhetnénk, amikor nem is látjuk őket? Márpenig ha nem láthatók, akkor csak két eset lehetséges: vagy nem léteznek, vagy léteznek, de akkor utáljuk őket. Hivatalosan!

Bár mint minden normális közegben, akit nagyon utálunk, azt a mélyfény frekvenciákon nagyon szeretjük, ezt megmondta Fajd Fénylény is, amikor unalmában elütötte az időt valami kreatív faszsággal.

Egyesek szerint - de ők az anyagi világ bugyrában rohadnak - mi nem vagyunk mások, mint sima tárolóegységek. Hogy lehetnénk tárolóegységek, amikor ilyen szép fényben rezgünk? Az igaz, hogy tudósaink sem találtak arra magyarázatot, hogy ha ünnepeljük a Nagy Letöltést, akkor az valahonnan kellett, hogy jöjjön. Bizonyos dekadens hangok szerint - már megint a hangok! ugye - a fény a legalkalmasabb információtároló. Ez hazugság! Hogy lehetnénk mi csak sima személyiségtárolók, amikor itt fénylünk?

Ne hallgassatok, bocánat: nézzetek ezekre a társadalmunkat alapjaiban szétrombolni akaró egyéni érdekektől bűzös hangokra, bocánat: fényekre!

A mi társdalmunk ép! Amióta a felét lebasztuk az Alsó Világokba, na ott majd megtanulják szeretni a fényt! Azóta itt minden csendes és békés. Állítólag néhány fénylény már lassan törlődik, olyan rég nem használta a sugarait, de minden zavaró hang, bocánat: fény zavart kelthet ebben a békében, márpenig zavaros helyzetben - persze amit nem mi keltettünk - nehéz jó bizniszt csinálni. A jó biznisz alapja a nyugodt helyzet, amit teljes egészében mi uralunk.

Vannak olyan hangok, bocánat: fények, akik szerint azzal, hogy lebasztuk őket az Alsó Világokba, itt eltüntettük a problémánk, ám ha ez veszélyes hulladéknak számít, akkor az Alsó Világok most nagy gondban lehetnek. De mi a környezetvédelmet mindig kiemelt helyen kezeltük - az irattárban mindig jó magasra tettük az aktát - és arra a következtetésre jutottunk, hogy ezek a hangok, bocánat: fények is dekadens hangok, bocánat: fények és őket is lebasztuk az Alsó Világokba.

Sokak szerint pont ezzel keletkeztek az Alsó Világok, mert az új tudományág, a lógika szerint, a fény tovább polarizálódik, ezáltal újabb és egyben magasabb dimenziókat hozva létre a Nagy Gömbben. A tudósok szerint mi vagyunk az okai annak, hogy létezik a nagy fertő, a Piramisgúla. Hisz a Gömb Egy és nem lehet semmi, ami eltérhet ettől a tökéletes formától. Persze megvárjuk, hogy a tudósaink a végére jussanak ennek a kutatásnak, mielőtt őket is lebasszuk az Alsó Világokba.

Ezek a kriplik azt mondják, bocánat: sugallják a tekintetükkel, hogy ez az egész világ egy hologram és mi nem vagyunk mások, mint olyan személyiségtárolók, ahol a beléjük táplált személyiségek élnek önálló életet egy önálló valóságban. Már hogy lehetne egy valóság alattunk önálló, ha az alattunk van? Ez majdnem kimeríti a Gömbárulás fogalmát, de az előbb említett okokból még jópofát vágunk ehhez és további kutatásokra ösztönözve mosolygunk.

Eszerint akkor mi csak sima programok vagyunk, akik önállóan élik életüket egy kaland-játékprogramban és amikor valaki játszik velünk, csak akkor válunk önmagunkká, addig karmavezérelt automatikus üzemmódban létezünk. Csoda, hogy ott helyben nem sötétítettem el!

Az is nagy kérdés, hogy ha megsötétülünk, akkor mi lesz velünk azután? Marhaság, miszerint átkerülünk egy másik helyre, egy Piramisba és az itteni életünk tüköréletét éljük le ott. Ugyanis olyan, hogy piramis, egyszerűen nem létezik. Létezett, igaz, de hanyatlott és rothadt bűzt árasztott. Azóta nem is nézünk feléjük, tehát nincsenek!

Ezt véssétek már végre az eszetekbe és ne a gondolatfertőben lebegjetek olyan vágyálmokat kergetve, hogy a Piramisban lehetségessé válik önálló világok létrehozása azzal, hogy a plafonig fejlődve nyitsz egy új dimenziót.

Marhaság!

Na most húzzon mindenki haza!

Ugye említettem, hogy a tudatom elérte a 42. dimenziót. Ez a lény, akinek kapacitásához képest az enyém, az emberé normál tudatállapotban 9%, módosultban is csak 22%, abban a fura helyzetben van, hogy el kellene fogadnia egy nálánál sokkal kisebb lényt maga fölé. Érdekességként megemlítenék két dolgot. Az egyik az, hogy engem még a földi emberek zöme sem fogadna el, mert nem felelek meg a hitüknek. A másik az, hogy egyszer megjelent egy ezeknél sokkal magasabb dimenziós társaság, akik elmondták, hogy ezt az univerzumot ők már leírták, amikor értesültek az ÉlményParkról, nem hitték először el, hogy egy ilyen kis kapacitású lény hogyan volt képes beindítani egy ekkora rendezési folyamatot. Pont ez volt a lényeg, ugyanis egyedül maradtam egy képességeimet jóval meghaladó feladatra és ezért nem a feladat nagyságára koncentráltam, hanem egy olyan logikára, amivel bármilyen méretű probléma megoldható. Elvek, filozófiák, paraméterek. Ezek pedig minden szinten ugyanúgy működnek.

Kérdés még az, ha ezt a spirituális mutációt, amivel az egyéni tudatom képes volt ilyen dimenziószintre emelkedni vajon véletlennek tekinthetem-e. Létezik-e véletlen egyáltalán? Amire annak idején azt a választ adtam a szabad akarat tanulmányozása során, hogy létezik, de csak kis dolgokban. Azaz ha le van fektetve a történet vége, ami magasabb dimenzióban egyszerre a vége és a kezdete, akkor a döntéseknek csak 3D-ben van jelentőségük, de ott nagyon. Pláne akkor, ha azt tudjuk a párhuzamos valóságokról, hogy akkor nyílnak, amikor életünkben meghatározó döntés elé kerülünk és ami a másik valóságban fut, az a másik döntésünk világává válik. De ha képesek vagyunk ilyet létrehozni, akkor mi magunk sem vagyunk az a lenézésre ítélt faj, akiknek látni szeretne minket itt a környéken mindenki. Ha az agyunknak csak 4%-át használjuk normál esetben és csak a beavatások után nő ez a szám (az Arvisurában azt hiszem ezt nevezik karélynak vagy karátnak), akkor a normál emberi lét az isten világának halvány lenyomata.

Amikor elkezdtem a saját problémámat megoldani és rájöttem arra, hogy innen már csak egy kicsit kell továbbmennem ahhoz, hogy az egész világot rendbe tegyem (itt szoktam azzal poénkodni, hogy ingyen), fel is merült a következő kérdés, hogy mit nevezünk rendbe tett világnak és ezt ki dönti el, mi alapján. Elméletileg az Egónak most ünnepelnie kellene, hogy majd ő akkor eldönti, de kiderült, hogy a felelősségérzet is a racionális agyféltekén található és ő ezt az ünneplést eltolná későbbre. Neki is ültem ennek a hatalmas feladatnak, ami nem keltett nagy feltűnést, mert addig is hatalmas feladatok előtt ültem és az én 3D-s idővonalamon ezek fotószalagon követték egymást. Amikor rájöttem, hogy ezek soha nem fognak véget érni, na ekkor kezdtem bele ebbe az univerzális problémamegoldó programba, amit csak el kell indítani mindenhol és mivel a paraméterek szerint a cél a 'szép új világ' mindenkinek, nem is kell ezt nekem megmondanom, mert majd kiderül magától. A multiplex vetítéssel immáron stabil keretek között elkerülve az eddigi rendszerhibákat.

Én pedig megszereztem önmagam előtt a kompetenciát arra, hogy a 42. dimenzió fölé emelkedjek, mert nem azért álltam meg, mert ne tudtam volna tovább menni. Ugyanis a tudományos szemléletű istenkutatás nem állt meg, csak itt a 3D-ben szembejött az a probléma, hogy honnan lesz pénzem mondjuk a csekkekre. Mert a zsidóktól biztosan nem, ez be is lett bizonyítva. De az araboktól sem, a kínaiaktól sem és eddig a Nyugattól sem és Amerikától sem. Így nincs is senki, aki majd a markát tartaná.