The materials are only available in Hungarian, once I feel like it, which is implausible, I will translate them into English

Harcművészet

A testemmel nem vagyok valami nagy harcművész, ám az elmémmel már annak merem magam mondani.


- Ez mit jelent?

- Földi viszonyokra értve? Mert egyáltalán nem mindegy.

- Mi a különbség?

- Ezek itt a fejem fölött azt hitték, ha teljesen leblokkolnak, akkor egy idő után leállok és keresem a behódolás megegyzés lehetőségét. Én azonban a blokk feloldásának lehetségeit kerestem. Így elmondhatom, hogy ők lettek az edzőim.

- Tanultál harcművészetet?

- Aki látta a Ponyvaregényt, van egy kis epizód, ami pont ide illik. Amikor Bruce Willis fogta a baseball ütőt (shotokan), de azt letette, mert meglátta a láncfűrészt (ju-jitsu), aztán azt is letette, mert ott volt mögötte a szamurájkard (wado-ryu) és ezek amúgy nagyjából össze is illenek. Bár mára a mawashi-geri jodan nálam csak egy combrúgás, ettől függetlenül azért teljesen kezdő nem vagyok.

- Verekdtél utcán is?

- Soha. Pont emiatt vagyok rendkívül veszélyes, mert fogalmam sincs, mekkorát üssek. A meditációimnak volt pár éve, ami a mindennapokban nem volt túl kellemes, olyan energiák futottak át rajtam. Ekkor ütöttem szét két darabra egy ütéssel egy tömör ajtót, de szakmailag többre tartom azt a lyukat egy másikon, amire csak csuklóból eresztettem el. Még fiatal koromban volt egy játéktermi gép, ahol elmentem egészen a végéig, ami az aszteroida volt, pedig akkor még ju-jitsuzni se jártam. Amúgy egy vékony pali vagyok, akiből az ütőerőm negyedét-ötödét néznék csak ki. De az elmémmel már verekedtem.

- Az milyen?

- Azok tojnának be tőle a legjobban, akik a legmenőbbnek tartanák magukat az izmaikkal.

- A harcművészeti edzések mennyiben befolyásolják az elméddel történő harc stílusát?

- Szerintem nagyon. Ilyen értelemben örülök, hogy a wado-ryu-nál kötöttem ki. Bár megfigyeltem magamon aikidos elemeket is és amikor egy videón láttam, hogy egy MMA-s rommá vert egy aikidós mestert a tanítványai szeme láttára, akkor jöttem rá, hogy az aikido a fizikai síkon inkább mozgásművészet és a harcművészeti hatékonysága túlnyomórészt az asztrálsíkon érvényesül. Ti így hívjátok.

- Te hogy?

- Normál transz tartománynak.

- Akkor az aikidót nem is tekinted komolynak?

- Mesterszinten mindegyik komoly. Ám az odavezető úton harcművészete válogatja, mennyire probléma, ha ilyesmiben jártas ellenfél jön szembe.

- Mi jellemzi az aikidót?

- Gyönyörű mozgásrendszer. Az elme szintjén jön azonban igazán ki az, hogy a másik támadási energiáját használod a védekezésre.

- A wado-ryu-t mi jellemzi?

- A laikusok tévesen támadó karatének nevezik. Amúgy inkább a kicsi, vékony emberek számára ideális az ostortechnika miatt. Az elme szintjén pedig az időzítés a lényege, ezért is nevezik támadó karaténak, ha az ember előbb ér oda. Mesterszinten az ember megérzi, a másik mikor akar támadni, mert minden támadást megelőz egy kis energiahullám és ha akkor indulsz el, egy külső szemlélő számára te vagy a támadó. A filozófia itt az, hogy a támadás pillanatában egy rövid időre minden figyelmedet a saját támadásodra koncentrálod és ha akkor vágnak pofán, tök mindegy mekkora vagy és milyen erős, az tiszta találat lesz.

- Ha az elméddel vagy mesterszinten, de fizikailag nem, az mennyit ér egy bunyónál?

- Érdekes kérdés. Szerintem ha megkérdeznél egy harcművészeti mestert, ő azt mondaná, hogy ha elmében mesterszinten vagy, akkor fizikailag is.

- Mert?

- A mester azt mondaná, ha el tudod kerülni a harcot, akkor mesterszinten vagy.

- Azért ez szerintem kevés.

- Igen, ha abból indulsz ki, hogy nem az történik lenn, ami történik fenn. Ha fönn elkerülöd, akkor lenn is el fogod.

- Lehet, hogy egy ázsiai mester ezt így látja, de mi Európában vagyunk. Itt az a kérdés, hogy ha harcra kerülne a sor, mi történne. Fel vagy ilyesmire is készülve?

- Ezen a szinten, ahol most nyomom, én arra is fel vagyok készülve, hogy az oroszok egy Specnaz alakulatot küldenek rám.

- Ezt nem értem.

- Évek óta blogolok és vannak weboldalaim. Szerinted nem próbáltak már egy csomószor kinyírni? Kezdjem sorolni, hogy kik?

- Gondolom elkerülted a harcot.

- Amikor még csak védekeztem, de ez a harcelkerülés is nézőpont kérdése. Az első ilyen ellenfél a Moszad volt, de amikor egyszer kiültem a padra, jött a hír, hogy a franciák most lőttek fejbe néhányszor, ám az oroszok is belőttek már a lakásom ablakán egy vállról indítható rakétát. Az arabok is küldtek rám bérgyilkosokat, szóval ilyen értelemben nem unatkoztam.

- Akkor téged nem lehet megölni?

- Tudod milyen sűrűn hallom ezt a fejem fölött a megszállótól is?

- Milyen, amikor támadsz az elméddel?

- Szavakkal azt nem nagyon lehet elmondani, de meg lehet próbálni, ha megkérdezed azokat, akik túlélték.

- Mitől függ a túlélés?

- Nem tudom, még sosem támadtam magamra.

- Szerinted téged egy japán mester elismerne mesternek?

- El, de nagyon fel lenne háborodva. A japánok nem viselik jól ezt a King Ralph hangulatot, ami itthon Ne folytassa, Felség címen futott.

- Szerinted mi éreznek azok, akikre rátámadsz?

- Ehhez először is az kell, hogy rám támadjanak. Innen már kicsit jobban érthető az a bicskanyitogató stílus, amit én intellektuális humornak nevezek. Ha rám támad valaki, ekkor lép előtérbe, hogy az őrangyala mennyire jó.

- Mit nevezel rád támadásnak?

- Na ez tényleg jó kérdés, mert ez is értelmezés kérdése. Szerinted az támadás, hogy valaki ideküldi az emberét, hogy amíg én meditálok, addig gondoskodjon rólam és eljut oda, hogy komolyan felmerüljön benne, hogy engem kisemmizve megszerezze a lakásom?

- Mi történt vele?

- Külön szakmai bravúrnak tartom részemről azt, hogy ezt élve megúszta. De a közelemből váratlanul gyorsan eltávozott.

- Mégis mi történik ilyenkor?

- Függ attól is, hogy ki az illető és másokkal mennyire kegyetlen. A primitív embereket hivatalból nem kedvelem és nekik olyan értelemben sem kegyelmezek, hogy rajtuk próbálom ki az általam is durvának tartott fejlesztéseimet.

- Mik ezek? Konkrétumok nélkül nehéz bármit is elképzelnem.

- Tudod hogyan jutottam el ide, ahol most vagyok? Kábé onnan kezdtem, hogy már akkor kinyírtam őket, amikor még tudomást sem szereztek rólam mondjuk balesetben. De ez is wado-ryu filozófia, csak magamra értelmezve. Azaz támadni fog valamikor, de én előbb érek oda. Aztán ebből lett egy kis gond, ahogy egyre többen láttak rám és azt látták, hogy (persze alacsony látószögön) ok nélkül találomra gyilkolászok, aminek egy kiszámíthatatlan, vad őrült imidzs lett volna a vége. Ezért elkezdtem fejleszteni.

- Hova?

- Ja, azt azért tudni kell, hogy ezek itt fönn nem a mi etikai játékszabályaik szerint játszanak. Ha rám küldenek valakit, hogy békésen megöljön és én lecsapom, azonnal megszervezik a maguk Békemenetét. De ebből is látszik, mikor vannak betojva.

- Ma hol tartasz?

- Soha nem beszélek arról, mi van most. Amikről beszélek, azok már elavult technikák. Legalább két kvantumugrassal ezelőttiek.

- Harcművésznek tekinted magad?

- Egy időben annak tartottam magam, de amikor elértem a felső határt, onnantól már nem igazán tudom, minek nevezzem ezt. Mert abban mi a művészet, ha a másiknak esélye sincs ellened? Ezeket amúgy elkülönítettem és admin fokozathoz kötöttem, hogy ilyesmiket csak feladatcélból lehessen használni.

- Kinek?

- Ahogy élesedik a rendszer, mindenkinek. Nekem is.

- Miért tennél ilyet?

- A Játék legyen játék. Önmagad megvédése pedig létfeltétel, ha közben a világ megmentésén dolgozol.

- A játékban mennyi esély van ellened?

- Először is játékba csak azok léphetnek ellenem, akikel szívesen is játszom. Ez paraméterekkel van szabályozva, azaz meg lehet játszani a meglepetés erejét.

- Hogyan, ha előre látod?

- Legyél jó.

- Kik a veszélyes ellenfelek számodra?

- Ez nem csak számomra van így, de a fizikai síkon inkább a férfiak, a mágikuson inkább a nők. Azt nem elfelejtve, hogy a konyhákban is főképp nőket látsz, de az éttermekben a séfek inkább férfiak.

- Őszintén mondd meg, hogy ezeket békeidőben, amikor senki sem akar rád támadni vagy megölni, mire lehet használni?

- Gyógyításra. Annak figyelembe vételével, hogy szükség van a játékra is, ha az ember edzésben akar maradni.

- Pont erre akartam rámutatni, hogy ezeket inkább el kellene felejteni.

- Na és ha megint a galaxisra támad valaki?

- Megint?

- Wado-ryu, hamarabb értem oda. Ő meg nem ért ide.