Kávé

Úgy voltam ezzel, ahogy az alkohollal. Ha úgy adódott, ittam, de nem volt része a hétköznapjaimnak. Ám logikus, ha a tudatommal visszatérek, azokat a tudatmódosítókat részesítsem előnyben, amik ezt segítik. Mert senki ne áltassa magát, bár ilyen értelemben a csokoládé is drog.

Erre jó példa az, amikor egy csokiszeletet majszolva sétálgattam, egyszer csak egy meglepett hang szólalt meg a fejemben, hogy ezért náluk biztosan kivégeznének, ha megtudnák, hogy kakaóbabbal mágiázom a nyílt utcán. De nem ez az egyetlen, kiragadok még egy példát, amikor pár száz forintért vettem egy ezüstgyertyát egy virágüzletben, akkor az az info jött, hogy ez az egész galaxisban tiltott.

Kaptam egy ihletet, hogy beszéljek a kávéról. Amúgy onnan lehet megtudni, mi a legális drog, hogy hologramos zárjegy van rajta. Amúgy az alkohol is az, mégpedig a fehér ember drogja, amiből ha keveset iszol könnyűdrog, ha sokat, akkor kemény. Főleg a másnapok, de ezt meg tudod előzni azzal, ha még képes vagy lefekvés előtt arra, hogy annyi vizet igyál, amennyit csak tudsz. Ugyanis az alkohol dehidratál és ha elég víz van a szervezetedben, akkor nem lesz tőle fejfájásod. De most már tényleg jöjjön a kávé.

Most eléggé fel van dúlva a lakásom, de ahogy nézem a tempót, kérdéses, hogy elkészülök-e a tavaszi lomtalanításig. A helyzetre még én is azt mondom, hogy durva, pedig biztosan máshol van az ingerküszöböm, mint sokatoknak. Ez alatt a 20 év alatt főképp olyan zónákban jártam, ahol az ilyen rangú lényeknek szolgáik vannak, én viszont egyedül élek és ezért bizonyos időrések álltak csak rendelkezésemre a rendrakásra, hogy ne kelljen felesleges magyarázkodnom, pláne gyanút ébresztenem magammal szemben. Szóval a toleranciahatárom is eltolódott még onnan is, ahol eredetileg voltam, amire azt mondaná egy engem régebbről simerő ember, hogy "hűha".

Egyszer csak a kezembe akadt egy presszókávé készítő gép, amire emlékeztem, hogy van ilyen, de eltűnt az évtizedek homályában. Arra is emlékeztem, hogy mintha nem működne és már épp kidobtam volna, amikor eszembe jutott az ecet. Hátha vízköves és ezért nem működött. Na lefőztem vele három ecet kört, elkezdett az elején köhögni, de a végére úgy jött ki belőle az trutyi, mint új korában. Aki hasonló cipőben járna, azért ez után főzzön le három sima vizet is, ha nem szereti az ecetes kávét.

Előtte egy kis fémedényem volt, amiben kiskanállal ügyeskedtem, hogy a felforró kávé az edényben is maradjon és kellett egy olyan szűrő is, amin nem jut át a zacc. Itt jegyezném meg, hogy Boszniában mesélték, hogy amerikai katonákat vendégeltek meg az ottani szokás szerint, amit mi török kávénak nevezünk. Ez ugyanaz, amiről eddig írtam, mínusz a szűrő. Azaz a zacc lemegy a pohár aljára és úgy kell meginni, ami fölötte van. Az amerikaiak udvariasak akartak lenni, ezért a végén a kiskanállal megették a zaccot is, a vendéglátók meg udvariasak akartak lenni és nem szóltak, csak tág szemekkel nézték. Amúgy Boszniában ittam eddig a legfinomabb kávét, mármint a mi értelmezésünk szerinti presszókávét, amit nem halványít el az a tény, hogy Olaszországban egyszer sem kávéztam.

A két esemény között történt, hogy egy boltban megláttam egy egyszemélyes kávéfőzőt és megvettem. Ez a presszókávé gép és az edény között van félúton. Ugyanúgy be kell tölteni, mint a gépbe, csak itt mechanikusan történik minden. Vízgőz a túlnyomástól fel, át a kávén és a legfelső szekcióban landol. Lehetőségem lett összehasonlítani a három kávéfőzési eljárás eredményét azzal a hozzáfűznivalóval, hogy ittam már kapszulás kávét is. Íz vonatkozásában a kapszulás kávé nyert, bár ne feledjük, ha egyszer az éghajlatváltozás miatt felmegy nagyon a kávé ára, sosem tudod meg, mi van a kapszulában később. Mivel nincs kapszulás kávégépem, ebbe a versenybe ez most nem számít bele, ahogy a második helyezett sem, az a presszókávé gép, ami maga őrli meg a kávét előtte.

Így a három versenyző közül meglepetésre az edényes kávé nyert. Kicsit macerás ott állni, harcolni a habokkal és utána leszűrni, de ízre és állagra ez vitte el az első helyet. Második megint csak meglepetésre a kotyogós, amnél az egyetlen kihívás egy olyan orvosságosüveg felkutatása volt, amivel rendesen le lehetett tömködni a kávét előtte. Amit nem úszunk meg a harmadik helyezett esetébebn sem, ami szintén jó kávét készít, de nem ez volt a kérdés, hanem az, a három eljárás közül melyik eredménye a legfinomabb.

Aki kétségbe vonná azt, amit az elején állítottam, hogy a kávé drog lenne, emlékezzen azokra, akik addig gondolkodni sem tudnak, míg meg nem isszák a reggeli kávéjukat. Nyíltan beismerik, hogy tudatmódosítóval élnek, csak itt a tudatot nem arra, hanem erre módosítják.