Kőkemény felkészülés

Az ilyen tudatszintet (=rangot) elért emberekre nem jellemző, hogy rendszeres önvizsgálatot tartanának és az sem, hogy elismerjék az alacsonyabb tudatszintűek (=látószögűek) bizonyos témákhoz való magasabb kompetenciáját.

Én abban a szerencsésnek nem mondható helyzetben vagyok, hogy komolyan meg kell osztanom a figyelmem olyan dolgok felé, amiket az eltérő tudatszintek eltérően is tekintenek lényegesnek. Ez minden tudatszint emelkedőnél probléma, ami abban nyilvánul meg, ahogy elkezdesz foglalkozni a belső világoddal, arra az időre - főként a jelentős látószög emelkedéskor - a külvilág fontossága is eltűnik. Azt majd a jövő eldönti, hogy nálam szerencsés eset-e, hogy nincsenek rólam gondoskodó emberek és a külvilág a pénzhiány képében kezd erősen kopogtatni az ajtón, miközben elképesztően fontos ügyekre kellett megnyomon a PAUSE gombot emiatt. Fönn már megkezdődtek a felelősségre vonások ez ügyben, ami itt úgy fog jelentkezni, hogy eltűnnek az eddigi szövetségesek azok fölül, akik ennek köszönhetően lettek sikeresek.

Ahhoz, hogy az ilyen kísérletek sikeresek legyenek, amire most egy külön weboldalt csináltam, szükséges lenne még egy csomó olyan információ, amit azért nem kapok meg, mert a saját szabályaim rám is vonatkoznak és ezek ismerete azt jelentené, hogy ismerem a jövőt. Lehet, hogy teljesen feleslegesen van kinn, hisz gondoljatok bele, a 42. dimenzióból érkezem vissza, ami akkora rangot jelent, amekkorát még a megszállóink sem tudnak elképzelni és akkor majd elkezdek pénzért nálam sokkal alacsonyabb rangúaknak dolgozni? Egy rakás hasonló probléma áll velem szemben, amit lehetetlen ezekkel a lényekkel közösen megoldani, ugyanis a problémák jelentős részének épp ezek a lények az okai. Még ma is hallom, hogy "nem tudjuk megölni", ami innen nézve érthető, onnan nézve viszont a teljes lebukást jelenti, hisz ennyi sci-fi könyv elolvasása után megdöbbentő szembesülni azzal, milyen dilettáns ez az idegen beavatkozás olyan társadalmak részéről, akiket senki sem készített fel erre és kapacitásaikat jelentősen meghaladja ez a feladat.

A sok paradoxon közül az egyik a rang kérdése. Él itt a Földön rengeteg azoknál sokkal magasabb rangú lény, mint akik a világelitet képezik. Egy részük csak játszik, azaz megtapasztalja az átlagember életét, ami számukra az egyensúlyhoz szükséges, a dominák is hasonlóból élnek. Élnek itt olyanok, akik a hétköznapi ember álcája alatt végeznek többnyire meditatív feladatokat és nem céljuk, sem dolguk az ebbe a világba való beavatkozás. Ez a mostani idegen beavatkozás azonban elkezdte komolyan veszélyeztetni ezeket a feladatvégzéseket is és el is jött az ideje annak, hogy valaki előlépjen és rendet tegyen. Aki ezt megteszi, annak mindenképp lesznek legitimációs problémái, amik meglehetősen összekeveredtek ebben a kaotikussá váló helyzetben.




Akik vallási alapon szerveződő társadalomnak tekintik magukat (és ilyen a keresztény Európa is), ott elméletileg elég lenne a legitimációhoz az isteni szándék, amire azt mondja a gyakorlat, hogy akkor tessék ezt bizonyítani mondjuk a választásokon elért eredménnyel. Van egy elméletem, miszerint isten (ha létezik) annál sokkal komplexebb lény, minthogy szándéka meg tudjon jelenni egy darab emberben és a szabad választások pont ezt a komplexitást jelenítik meg. Ám az is megfigyelhető, hogy akik állandóan istenre hivatkoznak, mind tekintélyelvű egyeduralmat akarnak megvalósítani. De tekintélyelvű rendszereket mindig arra méltatlanok akarnak kiépíteni, különben kiépülne az magától.

Ha én legitimációt szeretnék szerezni amúgy egy olyan dologhoz, amihez semmi kedvem, eleve arra kellene törekednem, hogy az összes legitimációs lehetőséggel rendelkezzem. Amik a következők lehetnek:
- szakmai
- politikai
- gazdasági
- szakrális

Nézzük egyenként. A szakmai legitimáció megszerzéséhez arra kell törekednem, hogy az adott pozícióra engem tekintsenek a legalkalmasabbnak azok, akik járatosnak tekintik magukat az ezotériában, mágiában. Hisz itt olyan lényekkel szemben kell érvényesíteni a Föld és az emberiség érdekeit szempontjait, amire egy bábfigura alkalmatlan. Azaz ne legyen megszállva és értelmi szintje feljogosítsa a megfelelő döntések meghozatalára. Ezzel jelenleg az a probléma, hogy egy sor olyan feladatot is végzek, amihez be kell hatolnom a megszállt zónákba. Bár kifejlesztettem az ezzel szemben eredményes taktikákat és képességeket annyira, hogy már szó szerint az ellenséges megszállási környezetet érzem hazai pályának, azért egy ilyen pozícióhoz ez nem kivitelezhető. Elindítottam ugye itt a nevemet viselő blogot, ami már annak jele, hogy ebbe a legitimációszerző műveletbe belekezdtem. Ám ez egy olyan műfaj, ahol nem az író dönti ezt el, hanem az olvasó.

A politikai legitimáció megszerzéséhez alapítanom kellene egy politikai pártot és győznöm kellene a szabad választáson. Még a legeslegelején volt alkalmam egy ilyen pártalapítást a nulláról végignézni. Belülről láttam, a politikai hatalom hogyan viszonyul ehhez és arra jutottam, hogy ez számomra lehetetlen. Hisz van egy csomó olyan meditációs feladatom, amik bizonyos időszakokra teljesen elvonják a figyelmem és történelmi példák vannak arra, hogy ez másokkal nem működik. Egyszerűen nincs rá időm, sem kapacitásom, hogy belefolyjak a napi ügyekbe. Márpedig ha erre nekem szükségem van, akkor valahogy máshogy kell csinálnom, ám ebben az esetben már nincs demokratikus felhatalmazásom. Az egyetlen dolog, amit tenni tudok az, hogy megszerzem a hatalmat és kinyilvánítom a római jogi értelemben vett dictator szerepét. Jelen esetben ez azt jelentené, hogy megelőlegezett bizalmat vérnék el, elvégezném a dolgom, majd kiírnék egy olyan tisztességes, szabad választást, amin én nem indulok. Azaz utólagos legitimációval kerülném ki ezt a problémát és csak a szavam lenne előtte a garancia rá. Ennek előnye, hogy ebben az esetben a kezeimet nem kötné semmi és csakis a magam által létrehozott kontroll rendszer jelentené az egyetlen lehetőséget a társadalom számára a vétóra.

A gazdasági legitimációról fura beszélni akkor, amikor egy 20 éves bevételnélküliséggel járó mélytransz meditáció van mögöttem egy olyan világban, ahol egy vezető a megfelelő gazdagság nélkül erélytelen. Ez amúgy Orbán Viktor problémája is, aki magyar hangjával, Mészáros Lőrinccel igyekszik ezt valahogy áthidalni, ám sajnos ez akkor is beleütközik a BTK paragrafusaiba, nem véletlenül van szükség itt Polt Péterre. Van itt egy másik paradoxon is, mégpedig az, hogy a fölötte álló égi szövetségesei alapból utasítják el a pénzt és a gazdagságot, amolyan vallási dogma szintjén. Ugyanez a kör tart engem is megszállva (ezek azok, akik még akkor szálltak rám, amikor még alig tudtam valamit az ezotériáról) és kerültek a lebukás szélére napjainkra. Számukra az lenne a rend szava, ha már nem tudnak tovább a befolyásuk alatt tartani, hogy megadják magukat nekem és én átveszem azt a vagyont, amit eddig az embereik összegyújtöttek. Ez azonban teljesen ellentétes a céljaimmal és a terveimmel, ugyanis én nem fogadok el senkitől lopott közpénzt (ami az ő világképük szerint nem lopott, hisz a főnöké minden és mindenki), csak ha az névtelen adomány formájában érkezik, hisz ha névtelen, senki sem részesedik belőle hivatalosan és az eredete sem bizonyított. Minden más esetben ez üzlet, ám én nagyon megnézem, kivel üzletelek, mert bár a pénznek nincs szaga, azoknak viszont van, akik névvel állnak mögötte. Ez könnyű is lehetett volna, ha nem jön közbe a pénzmosás elleni intézkedéscsomag, amit így azok szívtak meg, akik ezt bevezették (amúgy nem a pénzmosásra, hanem a mások feletti teljes pénzügyi kontrollra), mert elesnek annak lehetőségétől, amiért az indiai koldusok sem köszönik meg senkinek az adományt. A pénzügyi legitimáció megszerzése tehát a 4 fal között teljesen reménytelen is lenne, ha nem találtam volna ki a Központi Energiabank intézményét pont ennek a problémának az átdihalására.

A szakrális legitimáció izgalmas kérdés egy olyan esetben, ahol a főszereplő nem vallásos és meg sincs keresztelve. Bár az is tény, hogy így is lenne logikus, hisz hogy nézne ki istentől, hogy leboruljon önmaga és a saját szolgái előtt. Ehhez létre kellett hoznom egy olyan keretrendszert, aminek szabályai rám is vonatkoznak, amire az egyik világ lakói furán néznek, a másik világ felől viszont ez követelmény. Ha rám is vonatkoznak, akkor kikerültem azt a tiltást, hogy nem lehet egy kézben a szakrális és a világi hatalom, mert bár mindkettő nálam van, valójában egyik sincs nálam és ez megfelel az "igen is meg nem is" szabálynak. Az ég felé már a tudatszintem elég erre a legitimációra, amit a földön is érvényesítenem kell. Ami egyáltalán nem nehéz, csak az odáig vezető út az.

Akinek megfordult a fejében az, hogy nem lehetne-e ezt ennél sokkal egyszerűbben, az a válaszom, hogy de. Megjelenik itt egy idegen űrflotta, ami olyan hadihajókból áll, akikkel szemben még az amerikai hadsereg is tehetetlen és ők engem tekintenek istenüknek. Ám erre könnyű lenne azt mondani, ami nekem is azonnal az eszembe jutna, hogy "elárultam a bolygót, az emberiséget, az idegenek bábja vagyok és satöbbi". Így most az a latest version, hogy ezek az egyik valóságban egy rendkívüli fejlettséget elért földi jövőből érkeznek, akik képesek a dimenzióutazásra.

Akik szerint ez az egész egy vicc, azoknak az erre a válaszom, hogy ebben az a vicc, hogy ez tök komoly! Ezzel a tudással utólag ránézve az életemre, már gyerekkorom óta kőkemény felkészülkéssel töltöm az időm.